2005. szeptember 18., vasárnap
Ismét a kajakozásról...
Nagyon jó fotókat készített Tibi, muszáj volt felmásolnom ezeket is. remélem nem unjátok! :)
| 2005. szeptember 18. 13:12 | Réku | |
2005. szeptember 16., péntek
Japán találmány szingliknek...
| 2005. szeptember 16. 10:55 | Réku | |
2005. szeptember 12., hétfő
Kajaktúra
Kedveseim, az a nagy helyzet, hogy elkótyavetyéltem a rám bízott talentumokat. Stresszelvén magam amiatt, hogy a Szigeten látott előadásokról írnom kell, illetve a Hungary extreme címmel már ellátott cikkhez is csak a fotókat szereztem be eleddig, a blogom olvasóinak sem számoltam be a nyárról. Rosszúl tettem. Éppen ezért a hét végi túráról frissiben írok nektek pár sort, aztán vagy lesz belőle cikk, vagy nem. A fotók többségét Dragos készítette. Köszönet értük!
Reggel 9-kor edzés a Víkenden: megtanuljuk miből áll a felszerelés, hogyan kell beülni a kajakba, hogyan kell fogni az evező, hogyan lehet haladni előre, hogyan lehet megakadályozni az egy helyben pörgést. Nekem sehogyan sem ment, ráadásul abban a kajakban, ami először jutott nekem, el sem fértem rendesen... Kicsit féltem is tőle, hogy otthagynak Vásárhelyen, s nélkülem indul a csapat. Nem így történt...
Szászrégenben, a híd mellett készülödünk a vízreszálláshoz. A merészebbek nem öltik magukra a fókabundát...
Az első pihenőnél én már ki voltam nyiffanva. Akkor még nem tudtam mi vár rám másnap...
Esti fényben már vígan mosolyogtunk. Gernyeszegen, a hátunk mögött látható parton táboroztunk. Jó hely, de rengeteg a szúnyog...
(a képen Juckó és Imola között díszelgek teljes felszerelésben: bukósisak, izoprém, rajta mentőmellény és a kis sárga szoknya, ami arra szolgál, hogy a kajakra erősítve az evezőről szotyogó vízcseppeket ne engedje be a csónakba)
Gyors mosdás és falatozás után irány a kocsma. Nagyon ki voltunk szomjazva, de a félliteres üvegeket csak két kézzel bírtuk megemelni, olyan erős izomláz gyötört. Juckó az első nap készült fotókat nézegeti, Tücsi már a fejét is alíg bírja támasztani.
Ehhez a képhez még csak annyit, hogy a boltos kisasszony a Kiskakashoz címzett lokált ajánlotta, de a műanyag székes terasz iszonyú bűzénél és manele zenéjénél jobbnak tűnt az internet kávézó piciny udvara, ahol fekete-fehér televízióra kapcsolt videón Modern Talking videóklippeket nézhettünk egész este.
A tábortűznél is mindenki minden irányba dőlt a fáradságtól...
... de a későn érkezőknek is jutott bőven a fíínom babgulyásból. Dragos még sörlevest is kapott a kantin-tálkájába :))
A reggeli ébredés is kegyetlen volt. Tücsök szerintem naaagyon aranyos itt.
Csoportkép. Aki legjobban belesüllyedt a kajakba én vagyok. Nagyon szégyelltem, hogy állandóan lemaradok, és várni kell rám, de egyszerűen alíg bírtam egyenesen ülni, arról nem is beszélve, hogy a karomat már csak azért mozgattam, mert tudtam, hogy muszáj. Volt szerencsém közben néhány veszedelmes horgászhoz is: az egyik kővel akart meghajígálni, a másiknak pedig átmentem a damilján... Nem szakadt el, mert óvatos voltam, mégis morgott kicsit.
Itt már nincs sok hátra, de az utolsó csepp energiát össze kell szedni, mert közeledik a gát. Ott nagyon féltem, mert azt hiszem nem lett volna erőm a víz sodrását legyőzni...
Már majdnem minden csónak parton van, amikor...
utolsónak ugyan, de befutottam én is. Itt úgy nézek ki, mint aki két nap alatt megtanult kajakozni. Kedveseim, a látszat csal! :)) De azért lehet, hogy cukorkát érdemelek, amiért nem adtam fel és végigeveztem a kb. 30 km távot. Persze meg kell köszönjem a csapatnak is, akinek nagy részét nem ismertem induláskor, és a kér Outward Bound-os srácnak, Csabának és Levinek, hogy volt türelmük hozzám (is).
***
A Vásárhelyi kiruccanáshoz tartozik egy nagyon hangulatos 80-as találkozó és egy egészen jó Barabás Olga-előadás is. Ezekről is írok majd alkalomadtán, remélem.
***
Drága Vahúrka is külön beszámolót érdemelne, de szerintem megteszi az, ha Sipi róla készített írását + fotóit idelinkelem... Már nem lakik nálunk, de erősen hiányzik. Azt hiszem, holnap meglátogatom.
